Fekete szeműek

 

 

Fekete szemű emberek rejtélye nem olyan régen kezdődött. Nem a kontaktlencsét viselőkről vagy szimplán sötét szemű emberekkel van szó! Ezeknek az elhíresült lényeknek az egész szemük fekete. Sokan találgatják milyen lények és egyáltalán igazak e a beszámolók. Akik összefutottak velük mindnyájan megegyező dolgokat meséltek. Minden szemtanút figyeltek, aztán megszólították őket. Teljesen mindegy otthon, máshol tartózkodtak. A kérésük ezeknek a lényeknek minden esetben egy volt: Engedj be! Van, aki eleget tett, van aki kizárta őket. Én hozzáteszem biztosra nem csak a lakásba szeretek volna beférkőzni, hanem életükbe, elméjükbe ezeknek az áldozatoknak. Az okosak nem adtak nekik előnyt, a gyengébbek, kedvesebb lelkek igen, ők panaszkodtak az eset után betegségre, félelemre és egyéb negatív érzésekre, történésekre. Általánosságban semmitmondó személyiségeknek tűnnek, de ha visszautasítást kapnak idegessé válnak. Mindenáron befolyás alá próbálnak kényszeríteni a céljukat meg senki se ismerheti. 

Jellemzésük

• sápadt bőr
• fekete szempár (teljesen szemfehérje is)
• többségben fiatalok pl. gyermekek
• negatív kisugárzás
• sötét viselet, régimódi alapvetően
• néha hajléktalan kinézet

 

Mint látható erősen hajaz a sztori a vámpírokra kitalált belépéshez engedélyt kell kérni részhez. Különbség az, hogy ezek valós történések. Én tudok egy pár dolgot róluk szóval kijelentem démoni lények, kivétel ha valaki poénból ijesztget valakit így. Jó tanács sose engedjük be őket! Veszedelmet hoznak és balszerencsét, bár magam ellen beszélek mégis leírom nektek. Jó hír nekik ennek ellenére bátran ijesztgethetik az embereket így is. 

Feltevések velük kapcsolatban

Akik már beszéltek velük, mind elmondták keresik az otthonukat. Ez jelenthet tényleges lakást, testet, bármi effélét. Sok mindennek mondják őket pl. démonoknak, vámpíroknak, földönkívülieknek... Én leírtam a véleményem mindenki eldöntheti minek gondolja ezt a fajt. Rátok van bízva! Íme pár beszámoló érdekességként!

 

Pár történet (beszámolók)

Az első beszámolót Brian Bethel újságíró hozta nyilvánosságra. 1998. január 16-án történt találkozása a fekete szemű gyerekekkel a texasi Abilene-ben. Elmondása szerint este 21:30 körül járhatott az idő és a városi mozi parkolójában ült autójában. Ekkor hallotta, hogy valaki a kocsi ablaküvegét kopogtatja. Odapillantva két fiatal fiút látott az autó mellett állni, a korukat 10-14 év körülire saccolta. A fiúk közül csak az egyik beszélt a másik csak ott állt mellette és Bethelt figyelte. Aki megszólította magasabb volt társánál, szürke kapucnis pulóvert viselt farmernadrággal és megpróbált valamiféle bizalmat sugározni felém. A társának a bőre inkább sápadt volt és szeplős, idegesen tekintgetett körbe, öltözéke a társáéhoz hasonló volt, de a kapucnis pulóverének színe nem szürke, hanem világoszöld volt, a haja pedig leginkább a vörösesre emlékeztette Bethelt. Elsőnek arra gondolt, hogy a srácok pénzt akarnak kérni tőle, hogy bejussanak a moziba, de hamarosan kiderült, hogy egészen másról van szó. A semmiből jött félelem érzése pár pillanat alatt eluralkodott Bethelen, nem talált magyarázatot arra, hogy miért is tört rá. A fiú, amelyik beszélni kezdett elmosolyodott, amitől Bethel hátán felállt a szőr, de még is letekerte a kocsija ablakát és beszédbe elegyedett velük.

- Hello uram, mi a helyzet? Van egy kis problémánk…- kezdte. A hangja nyugodt volt és csendes, de még is volt benne valami természetellenes, amit Bethel nem tudott megmagyarázni.

- Amint látja én és a barátom szeretnénk megnézni a moziban vetített filmet, de elfelejtettünk pénzt hozni. Haza kell mennünk érte, segítene nekünk?

 

 

Chris és férje Michiganben utaztak, amikor egy pihenőhelynél Chris betért a női mosdóba. Amikor kijött, szemtől szembe találta magát egy fekete szemű asszonnyal.

'Valami iszonyatos félelmet éreztem, mintha valami természetellenes lenne körülötte. A szeme... teljesen fekete volt. Nem láttam színt vagy ilyesmit, még a pupilláit sem. Hihetetlen késztetést éreztem, hogy mielőbb elkerüljek a közeléből. Mintha valami fenyegető lett volna benne... Semmi érzelem nem volt a tekintetében. Inkább hideg volt. Végig az volt az érzésem, hogy nem emberrel állok szemben. Volt benne valami ragadozószerű, mintha csak zsákmányra várna. Valami figyelmeztetett, hogy maradjak annyira természetes, amennyire csak tudok... Nagyon megkönnyebbültem, amikor a kocsiban ültem, és elmentünk onnan!'

 

 

Ten, 47 éves, lakáskiadással foglalkozik. Munkájából adódóan sokféle emberrel találkozott már, mindenféle bőrszínnel, életkorral, férfiakkal, nőkkel, de még őt is meglepte az a fiatalember aki egy nap felbukkant nála.

Tizenhét-tizennyolc éves lehetett. Kiadó lakás felől érdeklődött. Emlékszem, mennyire megrázott a látványa.Nem volt rajta semmi különös, a ruhája rendben volt, mégis, a szőr felállt a hátamon. A szeme volt az. Rettegtem, ahogy a szemébe próbáltam nézni, de nem ment. Azt hittem, meghalok. Talán azt gondolják néhányan, hogy túlreagálom a dolgot, de a szemei teljesen feketék voltak. Rendesen beszélt velem, mégis rávágtam az ajtót. Meg kellett tennem. Végig úgy éreztem, hogy iszonyatos veszélyben vagyok.

 

 

Adele Fletcher a hálószobájában volt, olvasott. Este 11 körül kopogást hallott az ablakán. Nem rendes kopogás volt, inkább lassú, megfontolt koppantások sorozata. Amikor kinyitotta az ablakot, nagyon meglepődött. Két 10 év körüli gyermeket látott. Megkérdezte tőlük, mit akarnak ilyen késő éjjel, mire a válasz ez volt 'Engedj be minket'

Adele nemet mondott. Megkérdezte, miért akarnak a gyermekek bemenni. Azt válaszolták 'A mosdót szeretnénk használni'

Adele végképp meglepődött. Már az sem fért a fejébe, két ekkora gyermek hogy kóborolhat egyedül ilyen későn, azt meg főleg nem értette, mit akarnának egy idegen mosdójában. Becsukta az ablakot, és az üvegen keresztül még látta a két gyermek szemét. A két, teljesen fekete szempárt.

 

 

Missy sohasem fogja elfelejteni találkozását Starbucksban. Egy hideg novemberi napon megállt egy forró teára kocsijával az egyik bárban. Miután kifizette a kávét és a pénztárcájával volt elfoglalva, úgy érezte hogy valaki nézi őt. Missy megfordult és egy férfit pillantott meg. „Az viselkedésével nem volt semmi különös viszont a szemei és a kisugárzása nagyon megrémített. A szemei feketébbek voltak a feketénél is, semmi fehérség nem volt bennük, és valami sötét titokzatosság vette őt körül, mintha csak maga a gonosz lenne. Ahogy a szemeit néztem, tudtam, hogy nem emberi lélek lakozik abban a testben…és tudta azt, hogy tudom, hogy nem ember”.